Csillagvári Életképek sorozatunkban ezúttal a középkori büntetéseket járjuk körbe. A várban látható egy ketrecbe zárt ember. Mit kellett ehhez művelni? És milyen büntetés végrehajtó eszközök voltak még?

 

A középkori büntetések első, mondhatni legenyhébb fajtái a különböző elzárások voltak. Mai szóval szabadságvesztés. Ám ez akkor még másképp nézett ki. Az elzárásoknak több fajtája létezett. 
 

Pellengér
Csillagvári életkép

Csillagvári életkép: szégyenketrec a középkorból

Ma is mondjuk, hogy valakit pellengére állítanak. Ez tulajdonképpen megszégyenítést jelent. Az említett kutatás azt is kimutatta, hogy az emberek szerint az egyik legrosszabb dolog a büntetésben a szégyenérzet. Amikor megtudja a család, kollégák, hogy mit tettél.
A pellengért tulajdonképpen a korabeli pszichológiai fenyítésnek lehetne nevezni.
Kisebb bűnökért szabták ki. Ilyen volt a tolvajlás, a paráznaság, istentelen beszéd, hajadonok bűnbeesése, hamis vád.
Hazánkban a 18. század végére a városi pellengérek eltűntek. II. József (a kalapos király) törvényben tiltotta ezt a gyakorlatot. 1790-es halála után azonban még néhány helyen újra elővették az évszázadokon át “jól bevált” eszközt.
Pellengér

Pellengér

Az elkövetők ki voltak téve a csőcselék gúnyolódásának és mocskolódásának, nem volt ritka hogy megdobálták őket rohadt gyümölccsel, vagy ürülékkel, súlyosabb esetben kövekkel is, néha meg is verték őket. Ritkán, de előfordult az is, hogy meglincselték a bűnöst. Néha – leginkább nők esetén – láncos pellengért is használtak, ilyenkor egy oszlophoz volt láncolva az illető nyakbilincse. Az is előfordult, hogy meztelenül, éhen és szomjan, forgalmas helyre kiakasztott ketrecben tartottak bezárva embereket, sokan ott is haltak meg, maradványaik pedig hónapokig rothadtak a rácsok mögött.

Lássunk egy eredeti ítéletet a Kőszeg közelében fekvő Csepreg településről, amiben nagy szerepet játszott a pellengér (Farkas Sándor: Csepreg mezőváros története című munkájából 1887-ből):

Özv. Németh Jánosné, Orsolya asszonyt 1638. január 27-én ítélte el a bíróságként eljáró városi tanács, hamis vádaskodása miatt. Egy bizonyos Geregye Palkó nevű legényt azzal vádolt ugyanis, hogy teherbe ejtette őt, ezt azonban nem tudta tanúkkal bizonyítani  Ítélete:

„az pellengéren marok vesszőkkel meztelen az hóhér hatalmasul megverje”

A női bűnözők aránya egyébként csupán 3-4% volt. Viszont egyes cselekményeknek szinte csak ők voltak az elkövetői: bűbáj (boszorkányok), gyerekgyilkosság, méregkeverés. Ezen kívül a gyilkosság azon fajtája, amikor a férjüket tették el láb alól a szerető segítségével.

 

 

 

A kaloda

A kalodának két változata létezett, az álló, és az ülő, attól függően, hogy az elítéltet álló vagy ülő helyzetben rögzítették-e bele ebbe a büntetési eszközbe. A kaloda lényege az volt, hogy a – általában a főtéren vagy a piactéren álló – fából készült alkalmatosságba zárták a bűnös nyakát (fejét) és két kezét, egyes esetekben a lábait is. Általában több napig kellett így maradnia, a városi lakosság pedig szabadon kifejezhette „helytelenítését”, ami általában az elítélt szidalmazásában és megdobálásában, illetve bántalmazásában nyilvánult meg.
A kaloda

A kaloda

 

Tömlöc, börtön, tömegzárka

A középkorban gyakran egy közös helyiségbe zárták az elítélteket, nem volt ritka, hogy azok családjukkal, háziállataikkal vonultak oda be. Ha egy kis helyre sok embert zsúfolnak össze, az már önmagában elég nagy kínzás – a XVIII. századig nem volt szokás elkülöníteni a foglyokat. Az önfenntartást mindenki úgy oldotta meg ahogy tudta, nem járt senkinek semmi, csak ha (busásan) fizetett érte. Rokonok, ismerősök, barátok hordhattak be élelmet, de azt alaposan “megsápolták” az őrök. Előfordult az is, hogy a szegényebbeknél azért, hogy egy kis moslékot kapjon a bebörtönzött, a lánya és felesége is áruba bocsátotta a testét az őröknek.
Sok helyen alkalmazták az olyan kis cellákat, ahol lefeküdni, de még leülni sem volt hely (1,2 m2 – 60 cm2 alapterület). Néha egyszerűen arra kényszerítették a foglyot hogy ne mozduljon el egy bizonyos helyről hosszú órákig (pl. hátul összebilincselt kézzel, csuklyával a fejen előredőlni a falnak). Ha a cella falait vízzel kevert klórmésszel mossák le, fullasztó, égető gázkamrává változtatja a helyiséget. De a cayenne-i bors savas, szúrós füstje is könnygázként hat a bezárt rabra.
A börtönön belül kaotikus állapotok uralkodtak, a bent szerveződött bandák irányították a tömeget, gyakori volt a nemi és fizikai erőszak, a gyengébbeket kifosztották. Nem volt ritka, hogy a börtön vezetője a belső rend megtartását a bandákra bízta, cserébe bizonyos előjogokért. Akkoriban a börtön őrzése vállalkozás volt, nem volt céljuk az elítéltek megnevelése, a lényeg, hogy minél több csengő érme üsse az börtön tulajdonosainak a markát.
Cornelis De Wael: Látogatás a börtönben (kb.1640)

Cornelis De Wael: Látogatás a börtönben (kb.1640)

A súlyosabb gaztetteket már brutális kínzásokkal és kivégzésekkel torolták meg. A büntetések legfőbb célja az volt, hogy a brutalitást, a kegyetlen erőszakot látva mindenki más tartózkodjon a jövőben bármilyen bűncselekmény elkövetésétől. Éppen ezért a „szabadságvesztés-büntetés”-t, mint olyat a középkor városaiban még nagyon ritkán alkalmazták. Csak a vizsgálat ideje alatt zárták el a gyanúsítottakat, hogy megakadályozzák az elszökésüket, és persze, hogy szükség esetén kéznél legyenek.
A középkor alapelve az volt, hogy a bűn elkövetésével egy másik személyt ért kár, így az ügyet a sértett kárának megtérítésével is el lehetett simítani. A felek a büntetőügyekben is megegyezhettek egymással. Ha pl. a meggyilkolt ember rokonsága megkapta a meggyilkolt személyért járó kártérítést – ezt vérdíjnak hívták -, akkor az ügyet elintézettnek tekintették, ezután már legfeljebb csak kiegészítő büntetéseket szabtak ki a tettesre, és a kor szokása szerint természetesen még vezekelnie is kellett.
A vérdíj összege eredetileg aszerint változott, hogy a megölt ember milyen társadalmi állású volt, így egy nemes vérdíja magasabb volt, mint egy jobbágyé. Mivel azonban a vérdíj kifizetésével a bűnös tulajdonképpen a saját életét váltotta meg, ezért idővel a vérdíj a bűnöző feje megváltásáért fizetett díj lett.

 

 

 

A következő részben a súlyosabb büntetéseket ismertetjük, amelyeket már csak erős idegzetűeknek ajánlunk. Ha nem szeretnél lemaradni a folytatásról, iratkozz fel a Hírlevélre!

                                                                                          

1461 View

Szólj hozzá!