A Csillagvár Múzeum panoptikumában népszerű középkori életképeket is láthatunk. Új sorozatunkban bemutatjuk az ezekhez kapcsolódó történelmi tényeket.
Középkori foghúzás: egy életkép a Csillagvárban
A fogorvostól még ma is félünk, de képzeljük el hogy ment ez a középkorban! A fehér köpenyes orvosok fúrói és fájdalomcsillapítási módszerei közel sem olyan félelmetesek, mint az akkori állapotok. A fogfájás kezelésére csupán egyetlen végleges megoldás létezett: a húzás.
A fájdalom csillapítására különböző varázsfőzetek álltak rendelkezésre, ezek némelyike gyakorlatilag méreg volt. A mandragóra például egy olyan növény, amely a beavatkozást követően a műtét okozta fájdalmat csillapítja, de a műtét során nem használ. Ma a fogászatban használt fájdalomcsillapítók alapanyaga a szegfűszeg, ami akkoriban jelentősen drága és ritka volt, a fogorvosok körében csak a modern kor hajnalán terjedt el.
A fájdalom csillapítás másik eszköze a kalapács vagy bunkó volt. Igen, egy kiadós fejbekólintással, amely a koponyában keletkező légbuborék miatt eszméletvesztéssel járt, elérték, hogy a páciens percekig eszméletlen maradjon. Jó esetben. Ha, nem volt szerencséje, akkor előfordult, hogy nem élte túl a fájdalomcsillapítás eme módját.
Maga a kezelés is gyakran halálos volt, ugyanis a fertőtlenítést nem ismerték, így néha elfertőződött a seb. A foghúzásra használt eszközök sora évszázadokra nyúlik vissza. A 14. században élt Guy de Chauliac nevéhez fűződik a pelikáncsőrre emlékeztető úgynevezett „fogpelikán” fejlesztése, amit egészen a 18. századig használtak. A pelikánt ezután a fogászati kulcs váltotta fel, melyet később a 20. századi modern fogók.
A kezeléseket a legtöbbször nyilvánosan, pl. vásárokon felállított színpadokon végezték. Ebben néhányan üzletet véltek felfedezni és egész kis műsort kerekítettek köré. Egy középkori város piacterén egy pompás ruhába öltözött sarlatán azzal kérkedik, hogy fájdalom nélkül tud fogat húzni. A cinkosa miközben előrelép, úgy tesz, mintha vonakodna. A sarlatán pedig eljátssza, hogy kihúz egy fogat, és magasba emel egy véres zápfogat, hogy mindenki láthassa. A fogfájástól szenvedőket csakhamar ráveszik, hogy váljanak meg a pénzüktől és a foguktól. Nehogy a többieket elriasszák, dobok és trombiták hangja nyomja el a kiáltozásokat.
Nyilvános foghúzás
