A Csillagvár Múzeum középkori életképei közül az egyik legnépszerűbb a az árnyékszéken dolgát végző férfi.
Ezt látva felmerültek bennem az ezzel kapcsolatos kérdések: vajon hogy volt ez a középkorban? Mióta létezik a budi, wc, toilett fogalma? Egyáltalán mióta használ az emberiség illemhelyet?
A következő érdekességeket sikerült ezzel kapcsolatban összeszedni:
Az őskorról csak annyit tudhatunk, hogy az ürítés az állatokhoz hasonló módon bokrok, fák között történt, a barlanglakó ember feltehetőleg már nem piszkított a lakhelyén belül.
A ókor
Már a Biblia is foglalkozik a széklet elásásával mint alapvető emberi tevékenységgel víztelen környezetben.
“A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.”
Krétán egy patak fölé építették azt a trónszéket, ahová a király is gyalog járt, kb. 3500 évvel ezelőtt. Szíriában ie.3333-ból, Indiában ie 2500-ból, a Perzsa-öbölben pedig ie.1000-ből származó leletet találtak, amely vízöblítéses wc-ről tanúskodik.
Az ókori Rómában viszont már ismerhették a vízöblítéses wc-t, hiszen már csatornák is voltak. Egyes kutatók szerint még korábban, már Mezopotámiában is használták ezt a módszert.
Ilyen volt a rómaiak nyilvános wc-je.
Az ókori WC-k koedukáltak voltak, inkább latrinákhoz hasonlítottak, amely alatt egy vízzel teli csatornába hullott az ürülék és amely vizet kivezették a lakott helytől távolabbi folyóba vagy épp a tengerbe. Rómában a korabeli WC öblítése néha tengervízzel történt, amivel azt is elérték, hogy a sós öblítővíz a kórokozók nagy részét is elpusztította. Ie. 70-ben, az etruszk királyok idején épült meg a Róma környéki mocsarakat levezető csatorna, a Cloaca Maxima, melyet Tarquinius Superbus hatalmas kockakövekből építtetett, ami alkalmas volt a fenti szennyvizek levezetésére is.
Diocletianus császár idejében Rómában 144 nyilvános árnyékszék volt, melyeket az állam rendszerint bérlőkkel kezeltetett. Papír helyett még egy vödör ecetes vízben áztatott gyolcssal betekert botot, ún. tersorium-t használtak. Az éleknél tompára csiszolt cserépdarabka, az ún. pessoi egy viszonylag kényelmetlenebb megoldás volt. Bezzeg a kínaiak már a II. századtól használták a papírt!
a Tersorium, azaz a római kori “wc papír”
“A pénznek nincs szaga.”
Az ismert mondás is ebből az időből származik. Vespasianus római császár 79-ben megadóztatta a nyilvános illemhelyeket, s amikor fia, Titus ezt helytelenítette, ezzel a máig is jól ismert mondattal felelt.
A kalandozások kora
A magyar “wc történelem” nem dúskál érdekes sztorikban, hiszen mi lovas nemzet voltunk. Házaink sem nagyon voltak, így nem szenteltünk különösebb jelentőséget wc-k kialakításának. Egy magyar vitéz, ha kényelmesen akarta elvégezni a nagydolgát, ledöfte dárdáját a földbe és abban megkapaszkodott. Ez még később, a letelepedés után is szokásban maradt olyan formában, hogy két karó volt leszúrva a ház mögött a földbe. A “rötyi, budi, klotyó” szavaink is csak 16-19 század óta találhatóak meg a nyelvemlékeinkben.
A középkor
A kiugró részlet a várfalakon nem más, mint az egykori wc.
A középkort gyakran illeti a “sötét” jelző és ez az illemhelyek tekintetében is igazolódni látszik. Nincsenek sem csatornák sem vízvezetékek. Az emberek gyakran végzik a dolgukat az utcán, vagy a piac közelében. Orrfacsaró a bűz, egyes beszámolók szerint az ürülék és a szennyvíz az utcákon hömpölyög.
A várakban gyakran úgy van megoldva az árnyékszék, hogy az a tartalmát egy csövön át a falon keresztül vezeti ki, néha épp az utca fölé. Szóval lehet, hogy nem volt szerencsés ott sétálgatni, amikor az úr székelt.
Egy középkori vár árnyékszéke
Valamikor a XV. században jelent meg a “francia WC”-nek nevezett, ma árnyékszéknek nevezett illemhely, amelyet nem épületen belül, hanem az udvarokban állítottak fel, ez azonban nem volt megoldás a nagyobb lélekszámú városokban, ahol mindent elborított a kezeletlen szennyvíz. Ez persze hozzájárult a korabeli nagy járványok elterjedéséhez is. A vezetés kezdett ráeszmélni a helyzet tarthatatlanságára, és 1539-ben Párizsban törvényt hoztak arról, hogy mindenki felelős a saját piszkáért, s kötelezővé tették a házi pöcegödröt, de ennek betartatása nem járt túl nagy sikerrel. Párizsban az emberek előszeretettel végezték a háztetőn a dolgukat, s a 16. század végén szabályzat írta elő, hogy ha az ember az utcára kívánja önteni a bilije tartalmát, előbb kiabálnia kell.
A 17-18. század főúri köreiben az előkelőségek már kifinomultabb módszereket használtak. Például bilit. Szép, akár aranyozott kis edénykéket, amelyek tartalmát aztán a szolgák sietve eltüntették. Vagy kidobták a közelben egy árokba, de akár el is tudták adni trágyának. Később, hogy megkönnyítsék a megkönnyebbülést a bilibe, egy lyukas széket, ún. commode-t használtak. Ennek már egy kis fedele is volt, ami biztosította a bűz elzárását.
Toilet Versailles–ban
Ám amikor a nemes hölgyek vagy urak elhagyták a kastélyukat, magukkal kellett vinniük a kis bilijüket. Így hordták hosszabb utakra, látogatóba, társadalmi eseményekre, például misére. A hosszúra nyúlt miséket ugyanis nem lehetett egy hólyaggal végig ülni, ilyenkor kapóra jött az edényke. Az asszonyok jobb helyzetben is voltak, ugyanis a bő szoknya alatt elvégezhették a műveletet. Majd a szolga természetesen itt is kiélhette kreativitását az tartalom eltüntetése érdekében.
A bili és használata
De nem volt jobb a helyzet akkor sem, ha egy nemes a királynál tett látogatást: Versailles-ba minden megfelelően öltözködő arisztokratának szabad bejárása volt, megszemlélhette őfelségét és végig járhatta a kastélyt… amiben fél tucat árnyékszék, ha jutott az ott napjában megforduló több ezer nemesre. Kérdés, mit lehetett ilyenkor tenni kis vagy nagy dolog idején? Jobb esetben meg lehetett vesztegetni egy szolgát, hogy ugyan csempéssze már ki az egyik saját lakrésszel rendelkező nemes bilijét… Rosszabb esetben az előkelőségek bokrokban és virágágyásokban, még rosszabb esetben üres kandallókban, elhagyott folyosókon és sarkokban könnyítettek magukon. A Versailles folyosóin terjengő elviselhetetlen bűzt számos ott megforduló követ és utazó említi beszámolóiban, illetve Saint-Simon herceg is rendre panaszkodik róla híres naplójában.
Az újkor
Angliában 1589-ben a Stepney-i illetőségű angol költő és polihisztor, Sir John Harington (1561-1612) megalkotta a lehajtható fedelű, vízöblítős illemhelyet, amit 3 év múlva I. Erzsébet meg is látogatott, és olyan nagyra tartott, hogy beszereltette palotájába is. A Water Closet elterjedése azonban csak a 19. század harmadik harmadára tehető. (Ez a vécétípus először Angliában hódított tért, ezért nevezik Magyarországon angolvécének, s ezért vécé – Water Closet – a neve minden magyar vécének is.) A nagy ötlet voltaképpen nem a tartály, hanem a vízvezetéken alkalmazott S-kanyar volt, amely a szag kiáramlását akadályozta meg: így a klozetot a lakáson belül is el lehetett helyezni. (Ez az újítás valószínűleg a szintén angol Thomas Crupper (1837-1910) bádogostól és későbbi vécégyárostól származott.) Ugyancsak 19. századi találmány a száraz, vagy vegyi vécé is, amelyben klórral, hamuval vagy savakkal semmisítették a szennyet. Ez az eljárás azonban nem terjedt el. Népszerűségre akkor tehet majd szert, ha a víz drágábbá válik, mint a vegyszer. Az angolvécék az idők folyamán mind technikai, mind formai szempontból nagy fejlődésen mentek át – gondoljunk csak az ülőkés, guggolós, tartályos, vagy oldalspricnis változataikra – és ma már éppoly elterjedtek a világban, mint néhai őseik, az árnyékszékek.
1778-ban az angol Joseph Bramah (1748-1814) korszerűbb vízöblítéses illemhelyet szabadalmaztatott, amely a fizika törvényének megfelelően a közlekedőedények elvére építve teljesen szagtalanította a rendszert.
A budik 00 számmal való jelzése a 19 századból származik, amikor is a szállodákat felszerelték ezekkel a helyiségekkel. Mivel a szobák számozása 01-től indult, az általában a folyosó elején található mellékhelyiségek így a 00 számozást kapták.
Az üzeneted :Az udvari faalkotmány , s alatta a gödör volt-e valaha hatósági eljáráshoz kötve, volt e valamilyen engedélyhez kötve?
Kedves György! Sajnos nem tudom mire gondol az alatt, hogy ” udvari faalkotmány”, de szívesen válaszolok bármely kérdésére!
Az üzeneted : Furcsa hogy a párizsiak ennyire kretének voltak, hogy a háztetőn kakiltak. Az meg pláne hogy a vásárokon az emberek szinte mellé kakiltak. Igaz sok helyen még ma is a legfejlettebb városokban is.
De akik házban laktak nyilván a királyokon kívül kb mindenki, hogy hogy nem gondoltak arra korábban hogy kéne csinálni egy kerti pottyantósat?